I. Fejezet

Világos barna haja megcsillant a fényben, nem volt rajta felső, most tisztán kirajzolódtak a tetoválásai a hátán. Kitárt karral állt, fejét a nap felé szegezte. Majd halvány vörös csíkok szabták a hátát és a karját, Ő összegörnyedt. Az egész teste csupa vér volt. Végül összeesett, mint egy rongybaba. Majd csak feküdt a poros úton, ahol egyre nagyobb tócsa vette körül testét.

Izzadtan ébredtem a már megszokott rémálmomból. Émelyegve felültem ágyamon és a velem szembe lévő képre kezdtem fókuszálni még el nem múlt a hányingerem. Majd felálltam az ágyról és elindultam a saját fürdőmbe. Mielőtt elkezdtem volna a fürdéshez készülődni belenéztem a tükörbe. Szörnyen néztem ki, nem is vizslattam magam tovább inkább levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Forró vizet engedtem magamra, hogy megpróbáljam elmosni a rémálmom emlékképét...nem sok sikerrel. Nehezen ki tántorogtam a tükör elé, újból megvizsgáltam magam. Már nem voltam annyira rémes látvány, sötétkék hajam nem állt szanaszét, vizesen tapadt az arcomhoz és hátamhoz. Szűrkés szememben zavarodottság, félelem és magány tükröződött.
Gyorsan megszárítkoztam, felkaptam egy bugyit meg egy melltartót. Oda álltam az egész alakos tükrömhöz és végigmértem magamon. Jobb combomon még látszódtak a vágások, melyeket magamnak okoztam, bal combomon büszkén viseltem halálfejes, rózsás tetoválásomat. Enyhén magamra mosolyogtam. Megfordultam és kikaptam a gardróbomból egy fekete cicanadrágot és egy hosszabb fehér fekete mintás felsőt. Magamra rángattam a ruha darabokat és a hajamat egy laza konty szerűségbe fogtam.
Már nyitottam volna ki az ajtót, mikor megtorpantam és fejemet az ajtónak hajtottam. Nagy levegőt vettem.. majd kifújtam
- Nem akarok lemenni, úgysem fog semmi változni, minden a régi, ugyan úgy megszívom ezzel a nappal is mint a többivel.... De legalább ma nem volt suli. - Felemeltem a fejemet és kinyitottam az ajtót. Lenéztem az ajtóm előtt álló korlátnál, nem volt senki a nappaliban, szerencsére. Lassan elindultam lefelé a lépcsőn. A konyha felé vettem az irányt, megálltam a boltív alatt és nekidőltem a félfának. Itt sem volt senki, majd megláttam egy papírt a metál színű hűtőnkön. Oda lépkedtem és elolvastam a papíron lévő szöveget.
,,Hercegnőm, sajnos itt kellett, hogy hagyjalak, mert kaptam egy fontos üzleti hívást. Estére otthon leszek remélhetőleg. Szeretlek Alice hercegnőm!!
- Anyu"
Halványan rámosolyogtam a papírra. Szerettem, hogy anyu nem a modern szülőkhöz tartozott és nem hívogatott állandóan, hanem inkább leveleket hagyott nekem.
Leraktam a papírt a pultra és kinyitottam hűtő mellett lévő szekrényt müzli után kutatva. Kivettem egy csokisat majd a hűtőből a tejet, összeöntöttem a kettőt. Már indultam volna az étkező asztalhoz mikor csöngettek és kopogtak. Leraktam a tálat az asztalra és kinyitottam az ajtót.
- Szia!- villantotta felém gyönyörű mosolyát az idegen. - A nevem Adam és most költöztünk ide a szüleimmel- intett a szemben lévő házra. - Tudnál nekem segíteni egy kicsit? - Kérdezte még mindig mosolyogva. Csak bámultam rá, nem tudtam mit válaszolni. Annyira idegesített, hogy még mindig mosolyog, legszívesebben ráordítottam volna, hogy fejezze már be. Végül csak bólintottam.
- De jó!- és igen, még mindig nagy vigyor volt az arcán, miközben elővett egy lapot és felém mutatta. – Meg tudnád mutatni, hogy hol van legközelebb egy jó étterem? - Rábámultam a térképre, összeráncoltam a homlokom és gondolkodtam. Hirtelen egy étterem sem jutott eszembe.. nem csodálom már 2 éve nem jártam egyben sem pedig régen sokat jártunk anyuval és...apuval. De mikor egy újabb étterem látogatást akartunk tenni minden rosszra fordult. Karamboloztunk, anyunak eltört az egyik bordája és a lába, 2 napig kómában feküdt, apu ez alatt halt meg. Nekem semmi bajom nem lett egy kisebb agyrázkódáson és egy kéztörésen kívül.
Végül csak eszembe jutott egy étterem.
-A Sunny Dinner itt van nem messze- mutogattam a térképen az utat odáig- nem nehéz rátalálni- mosolyogtam rá.
- Köszönöm! Tényleg!- nézett a szemembe. - Aranyos vagy...és szép. - mondta még nagyobb mosollyal az arcán, majd sarkon fordult és gyors léptekkel elindult oda ahol a szülei álltak egy szürke Audi mellett-felvágósak- én csak bámultam a srácra.
Mielőtt Adam beszállt volna a kocsiba rám nézett és integetett. Csak néztem ahogy elhúzza a csíkot, mikor már nem láttam a kocsijukat bementem a házba. Legszívesebben visszafeküdtem volna a jó puha meleg ágyamba, de tudtam, hogy úgysem tudnék aludni a rémálom miatt. Visszamentem a müzlimhez és elkezdtem enni. Miután befejeztem lehajtottam a fejemet és gondolkodtam. Mint mindig most is sikerült addig agyalnom még fel nem idegesítettem magam. Hirtelen álltam fel, a szék mögöttem eldőlt, én csak álltam és támaszkodtam az asztalnak idegességtől sírva. Nem akartam megint így érezni magam, de sikerült elszúrnom. Megszólalt a telefonom, rápillantottam a nagy kijelzőjére "Cecy" a legjobb és egyetlen barátnőm hívott rendületlenül. Megpróbáltam nem szipogni a sírástól, majd úgy a tízedik kicsengésre felvettem szegénynek.