II. Fejezet

-Ali! Mi újság a legeslegjobb barátnőmmel így vasárnap? - kis csend következett- ..9 órakor?- éreztem a hangján, hogy nagyon boldog, rám is ragadhatott a boldogságából mert nem hallatszódott a hangomon, hogy sírtam..szerencsére, ha megtudná teljesen kiakadna.
- Mit szeretnél Cecy?- kérdeztem, mert éreztem hogy szeretne valamit tőlem.
 -Honnan tudtad, hogy....- be sem fejezte a mondatot- Jó oké, te az ilyenekre ráérzel. Csak arra szeretnélek megkérni édesem, hogy gyere el velem egy foci meccsre.
- Nem, nem és nem erre nem tudsz rá venni!- utáltam mikor ilyen hülyeségekre hívott- tudod hogy ki nem állhatom a focit!
- Ali légy szíves!- hallottam a hangján azt a Cecys könyörgést mikor mélyen a szemedbe néz és kutyapofit vág, igen neki ez bejött, de nem nálam..vagyis nem mindig, de most nem akartam a csapdájába esni. - Egy csomó kigyúrt helyes pasi lesz kint, muszáj jönnöd!
- Cecy...
- Alice! Rád férne már egy pasi, teljesen kivagy éhezve meg minden. Ott szerezhetnél. - Kínosan belenevettem a következő mondatába így szerencsére nem értettem. -Na akkor eljössz ugye? Oké! Akkor 10 perc és ott vagyok! Szia Ali!- és már lerakta. Hát ha a könyörgés nem jön be, akkor rövidre zárja és észre sem veszed de igent mondasz neki. Így hát felszaladtam a szobámba, felkaptam magamra egy Ramones-es pulcsit a cicanadrágot pedig lecseréltem egy fekete farmerre. Egész alakos tükörhöz álltam és egy kis sminket leheltem magamra - kihúztam a szemem plusz szempilla spirál- kiengedtem a hajamat, megfésülködtem és fújtam rá egy kis hajlakkot, hogy nagyjából úgy maradjon.
Következő pillanatban már hallottam, ahogyan Cecy autójának ajtaja csapódik és pár másodpercre rá már csöngetett is. Lesiettem a lépcsőn felkaptam a szürke rövid szárú converse cipőm, és már kint voltam Cecy mellett. Beszálltunk a merci smart roadsterjébe és halkan elrobogtunk a házunktól. Út közben barátnőm csak beszélt, pletykált és beszélt hozzám miközben én az elsuhanó fákkal szemeztem.
- Ali hallod amit mondok?- kérdezte kis aggodalommal a hangjában.
-  Öhm igen persze.
- Akkor mi a véleményed?- felvonta a szemöldökét.
- Igazad van. Tényleg hülye Emma, hogy csak úgy lefeküdt egy ismeretlen sráccal - mondtam miközben még mindig a fákat figyeltem. Elkezdtünk lassítani, előre néztem és láttam előttünk a pályát. Sóhajtottam egyet.
- Jaj, ne legyél már így lelombozva! Jó lesz bízz bennem!- vigyorgott rám- Majd keresünk neked egy jó pasit-kacsintott egyet. Cecyt, Cecily Pride-ot már kiskorom óta ismerem, épp úgy mint bátyát Doriánt. Imádom Cecyt mindig kiállt mellettem ha kellet sokszor bajba keverve magát, de sosem zavarta..vagy nem mutatta ki.
Kiszálltunk a kocsiból és Cecilly elindult szinte ugrálva a sportpálya felé, én lassan mentem utána. A kapuban bevárt és átölelt a vállamnál.
- Nézz körül Ali! Szagold a levegőt! Érzed? Érzed ezt a férfias illatot? Ez itt a mennyország én mondom!- suttogta, majd mikor egy srác odament barátnőmhöz elengedte a vállam és a srác nyakába ugrott, én legszívesebben haza szaladtam volna.
- Hellóó - köszönt rám a srác
- Ali ő itt Edward Shelley, a legjobb hátvéd- mondta miközben megütögette a hátát.
- Aha.. Szia- erőltettem egy mosolyt magamra. Edward már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de a hangosbemondó jelezte, hogy 2 perc és kezdődik a meccs. Gyorsan elköszönt, rám villantott még egy utolsó mosolyt és már futott a csapatához.

Cecyvel elindultunk helyet keresni a lelátón. Barátnőmön láttam, hogy nagyon összpontosít a Kígyók cserejátékosai mögött lévő helyre. Sikeresen lerohanta a helyet egy sráccal együtt, láttam ahogyan Cecily szúrós szemmel méregeti a fiút mellette. Majd felém nézet és intett hogy menjek már. Nagy nehezen levágódtam mellé.
- Valld be elég jó pasi ez az Edward. - mondta mosolyogva. - De ő sem rossz itt mellettem- suttogta tovább, kissé előre dőltem, hogy meglessem a srácot.
- Na ne!- mondtam kicsit talán túl hangosan, mert a pasi rám bámult én meg gyorsan visszahúzódtam.
- Mi az, tök helyes?!- ránéztem még egyszer a srácra, ő csak mosolygott.
- Szia- mondta Adam.
- Ismeritek egymást?- kérdezte Cecy felvont szemöldökkel, bólintottam egyet. - Honnan?
- Szemben lakok vele, és ma reggel megkérdeztem tőle, hogy merre van egy jó étterem. - felelte helyettem Adam mosolyogva. Barátnőm rám nézett és gyanús mosolyra húzta száját.
- Mit gondolsz Aliról?- fordult hirtelen a srác felé, sötétbarna hajával enyhén megcsapott.
- Helyes lány-nézett rám vigyorogva. - de ezt már neki is mondtam-bambán belebámultam az arcába. Cecily is rám villantotta fogszabályzós mosolyát.

Mire vége lett a meccsnek már legszívesebben meghaltam volna. Annyira kínos volt, hogy Cecy ott magyarázott mindent rólam Adamnak. Szerencsére a Shelley gyerek elhívott tőlük.
- Hallod Alice, nem szeretnéd megadni a telefonszámod? - kérdezte egyre vörösebb arccal, kis cuki gondoltam magamban. Rá mosolyogtam Edwardra és megadtam neki a számom. Mosolyogva megköszönte és elment megünnepelni a csapattársaival a győzelmüket a Medvék ellen. Visszaindultam Adamék felé, akikhez még csatlakozott egy barna szinte már szőke hajú kislány. A kislány udvariasan köszönt nekem.
- Jössz Adi? - kérdezte kissé pöszén a lány. Adam rám majd a kislányra nézett.
- Még maradok, úgy is megígértem az egyik srácnak, hogy segítek neki edzeni.
- De..Szóltál anyuéknak?
- Igen Zora - ezzel megsimogatta a kislány fejét- Mond meg anyuéknak, hogy majd este 7 körül megyek. -rá mosolygott aztán rám nézett és félre billentette a fejét.
-Ő a húgod? - Kérdezte Cecy, miközben Zorát nézte ahogyan szülei felé ment.
- Nem szerintem a szeretője.... -mondtam vigyorogva. Ezzel sikerült mindkettőjükből nevetést kicsalnom, én csak mosolyogtam. Adam elköszönt és elment az egyik focistához, hogy elkezdjék az edzést.