- Alice?- kérdezte miközben letámasztotta fehér motorját a járda szélén.- Mit keresel itt?
- Itt lakom? - kérdeztem vissza Doriántól, Cecy bátyjától.
- Úgy értem itt kint, az este közepén..- azzal leült mellém. Felé fordultam, elég rég láttam már Doriánt. Teljesen megváltozott, sokkal helyesebb és férfiasabb lett.
- Ezt én is kérdezhetném..- mosolyogtam rá fájdalmasan.
- De nem kérdezed meg, mert láttad, hogy egy csajt hoztam haza-rám villantotta szexi mosolyát.
- Nem tudtam aludni- miközben ezt mondtam levettem tekintetemet Doriánról és inkább azt a gyönyörű fehér motort bámultam tovább- tetszik a motorod
- Sokat változtál Alice. Emlékszem mikor még 5-6 éves korunkban az utcában rohangáltunk eső után-lekapcsolódott az érzékelős lámba így hát a sötétségbe mosolyogtam. Egészen 13 éves koromig halálosan szerelmes voltam belé, akkor ő 14 volt. Aztán megváltozott.. ő is én is. Elkezdett csajozni és én egyenesen undorodtam tőle, sokszor veszekedtünk is e miatt. Aztán egészen idáig nem beszéltünk.
- Ahogy látom nem sokat változtál Dórian..- mondtam csalódottan
- Nem tehetek róla, hogy az összes csajt vonzom .- válaszolta szinte nevetve. Felálltam mire a lámpa megint felkapcsolt, a srác rám nézett. - Minden rendben van Alice?
- Igen..nem..nagyjából..nem tudom - kezembe temettem az arcom. Dorian fölállt, hagytam hogy átöleljen. Senki előtt nem sírtam még, mindig az erősebbik felemet próbáltam mutatni még akkor is ha már nagyon fájt és csak nagyobbra vágták a sebeimet. De most nem bírtam ki, muszáj volt sírnom. Dorián szorosabban ölelt és próbált megnyugtatni. Eltolt magától és alkaromnál megfogott mire felszisszentem.
- Mi az?- kérdezte miközben az alkaromat vizslatta.
- Semmi, csak nemrég beütöttem és még mindig fáj-hazudtam, ő bólintott.
- Minden rendben lesz? - kérdezte aggodalmasan.
- Persze - mosolyogtam. Visszament a motorjához és beindította. Halk mormogása betöltötte a csendes hajnalt. - Dorian!- rám nézett- Cecynek ne mondd el kérlek! - bólintott és ott hagyott.
Halk ajtó csapódás és pittyegés jelezte, hogy anyu megérkezett. Kulcscsörgés majd halk ajtónyitás és anyám már bent volt a konyhában, én az étkezőasztalnál ültem, fejemet az asztalnak támasztva. Anyu megállt mögöttem, megsimogatta a hátam és nyomott a fejemre egy puszit. Felnéztem rá.
- Hiányoztál. - mondtam tárgyilagosan, de a hangomból kiérződött a sírás.
- Te is hercegnőm - mosolyogva megsimogatta a fejem.
- Hány óra? - anyu megnézte a fekete karóráját.
- Fél 6, gyere menjünk fel aludni..- azzal megfogta a kezem és felvezetett a szobámba, már takart be mikor megkértem, hogy aludjon velem. Így hát befészkelte magát az ágyamba és együtt aludtunk.
Arra riadtam, hogy csörög a telefonom. Csukott szemel kitapogattam a mobilom az éjjeliszekrényen, majd ránéztem a kijelzőjére: "Ismeretlen". Felültem az ágyon és felvettem.
- Hello?!- köszöntem bele rekedtes hangon.
- Szia Alice, Edward vagyok-érződött a hangján, hogy mosolyog. - Cecilyával itt vagyunk a házatok előtt.
- Minek? - kérdeztem egy ásítás közben. Mintha a valaki matatna a telefonban, aztán már csak Cecy hangját hallottam.
- Ali, hétfő van, fél óra és kezdődik a tanítás!
- Mi a..? Komolyan?
-5 perced van, hogy elkészülj, ha nem jössz le akkor bemegyek! - kiabálta és kinyomott. Remek. Ilyen is csak velem történhet... Gyorsan kiszaladtam a mosdóba megmosni a fogam és megfésülködtem, aztán felvettem valami fehérneműt. Kikerestem kedvenc fekete felsőmet amin egy arany színű szarvas fej van, felkaptam egy farmer színű cicagatyát. Kezembe kaptam egy vajszínű kardigánt és már rohantam lefelé. Vettem fel a cipőmet, mikor kinyitódott a bejárati ajtó.
- Jó megyek már- néztem Cecyre, ő aggodalmasan figyelte minden egyes mozdulatom. Beszálltunk Edward fehér Ford mondeojába és már indultunk a suli felé. Szerencsém van, hogy a tancuccaim meg a füzeteim bent vannak a suli szekrényemben.
- Minden rendben Alice?- nézett rám félig Edward.
- Igen nagyjából- mosolyogtam rá, ő viszonozta mosolyom. Az út hátralevő része csendesen telt. Lassan begurultunk az iskola parkolójába. Shelley leállította a motort és előbb rám majd Cecyre nézett.
- Mivel kezdtek? - nézett újra rám mosolyogva.
- Asszem fizika- válaszoltam
-16-os teremben? - bólintottam.
- Jól van menjünk, Ali utolsó órád után eljössz velem!- azzal barátnőm kiszállt az autóból és becsapta az ajtót. Sóhajtottam és én is kiszálltam. Vajon mi baja lehet Cecynek? Edwarddal besétáltunk az iskolába majd külön váltak útjaink. Beültem a már megszokott helyemre, ami az ablakok melletti padsorban a harmadik volt. Becsengettek, de a tanár még sehol nem volt. Lehajtottam a fejem a padra és próbáltam kizárni a csoport társaim beszélgetéseit. Már majdnem elaludtam mikor a tanár berontott a terembe, félig felnéztem, mikor a tanár szúrós szemmel méregetett felültem rendesen és elkezdte az órát. Nagy nehezen kibírtam a fizikát de még maradt 7 órám. Kimentem a szekrényemhez és közben reménykedtem, hogy nem futok össze senkivel. Előkerestem a fülhallgatómat, majd csatlakoztattam a telefonomhoz és elrejtettem, hogy az órákon ne vegyék észre.
Minden zökkenő mentesen ment egészen az ötödik órámig, kémiáig. Nem elég, hogy kikellet bírnom Emma seggrázásait, de még Adam is megjelent. Ez a legjobb napom mondhatom. A kémi tanár bemutatta nekünk az "új fiút" akiért minden lány oda van és aki egész végig a szemembe nézett. Emma rám nézett felvont szemöldökkel és gyűlölettel a szemében, majd vissza fordult előre hosszú loknikba rendezett haját hátra dobva. Adamot beültették mögém és miközben elhaladt mellettem halkan megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Legszívesebben kirohantam volna a teremből.
Mikor kicsöngettek olyan gyorsasággal indultam el, mint még soha de Adam így is utolért. Jobb alkaromnál fogva visszarántott, mire én felüvöltöttem, többen is ránk bámultak.
- Sajnálom- engedte el a kezem. - Jobban vagy már?- bólintottam, miközben a sajgó kezemet nézte. Nyúlt volna megint a karom felé, de végül a csuklómnál fogott meg és húzott maga után. Mikor már elhagytuk az ember tömeget, feltolta a pulcsim ujját. Majd kerek szemekkel felnézett rám.
- Ugye nem? - suttogta inkább magának. Nem nagyon értettem, hogy mit akar ebből kihozni. Végül letekerte a fáslit a kezemről, nem ellenkeztem, már teljesen mindegy lett volna. Mikor meglátta a harapást, erősebbre fogta a szorítást a csuklómon. Nem nagyon akart gyógyulni a seb ahogyan elnéztem, ugyan olyan csúnya volt, mint akkor. - Ez lehetetlen!- nézett a szemembe. Kérdőn vizsgáltam az arcát, már nyitottam volna a számat mikor becsöngettek a hatodik órára. Indultam volna vissza a terembe de Adam nem engedte el a kezem.
- Adam! Elengednél? Még van 3 órám- próbáltam kiszabadítani a kezem a szorításából. Végül csak elengedte, nehezen visszatekertem a fáslit és felvettem a kardigánom, majd a szemébe néztem és otthagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése