III. Fejezet

Barátnőm rávett, hogy maradjunk még kicsit hisz olyan helyes mind két srác és rendeljünk ide kaját. Fel is hívtuk a pizzahutot és rendeltünk egy sonkás kukoricásat pizzát és mellé két Colát, majd figyeltük a srácokat ahogy rohangálnak egy labda után, élvezetes mondhatom. Aztán Adam levette a pólóját, Cecy tág szemekkel bámulta és olvadozott. Mikor a srác megfordult megláttam a hátán a tetoválást, azt ami az álombeli fiúnak a hátán is van, kiesett a kezemből a Cola. Mindenki felém kapta a fejét. Hányinger tőrt rám és szédültem.
- Hogy nem jöttem rá? Annyira nyílván való volt-szidtam magamat miközben próbáltam nem kihányni a reggelimet. Éreztem, hogy valaki simogatja a hátam és, hogy valaki fogja a hajam.
- Ali minden rendben? Nyugodtam hányhatsz...csak ne hányd le magadat meg az új cipőmet légyszi. - hallottam Cecy hangját, de olyan messzinek tűnt. Nagyot lélegeztem, és kinyitottam könnyekkel teli szemem és kiadtam magamból mindent.

Már csak arra emlékszem, hogy otthon ülök a nappaliban mellettem a legjobb barátnőmmel.
- Jobban vagy már? - Kérdezte aggodalmasan, mint egy szülő. Nehezen bólintottam. Ránéztem Cecyre aki a telefonját nyomkodta.
- Kivel sms-ezel?- a hangom rekedtes volt
- Anyuval..
- Nyugodtan menj haza Cecy.. már jobban vagyok, ha lesz valami felhívlak..
- Biztos Alice?- újból bólintottam. Cecily felállt, felvette cipőjét és kinyitotta a bejárati ajtót, visszanézett. - Vigyázz magadra, holnap hívlak- bágyadtan rámosolyogtam. Hátra döntöttem a fejem a fotelben és vagy 5 percig a plafont bámultam. Lassan felálltam és kimentem a konyhába. Kivettem egy poharat a pult alatti szekrényből és megtöltöttem vízzel, majd kerestem magamnak valami harapnivalót. Felmasíroztam a szobámba, leraktam a kezemben lévő dolgokat az asztalom mellett lévő kisasztalra és belenéztem az egész alakos tükörbe. Ugyan olyan rosszul néztem ki mint reggel, talán rosszabbul. Gyorsan letusoltam, felvettem egy hosszú ujjú felsőt és beültem az ablaknál lévő fehér laptopomhoz. Felnyitottam a gépem és már kerestem is rá, hogy lehetséges-e megálmodni előre dolgokat. Keresgélés közben megittam a vizemet és elkezdtem enni a chipset is. Találtam egy oldalt ami eléggé meg győzött. Leállítottam a zenét, hogy jobban értsem a le írottakat.
,,Alvás közben az agy az éber állapotbeli problémákat igyekszik feldolgozni. Nem véletlen, hogy gyakran álmodunk az éber állapotbeli gondjainkkal!"
Nem nagyon értettem, hogy az álmom milyen kapcsolatban áll az "éber állapotbeli problémáimmal". Tovább olvastam...,,Az álmokat nem kell misztifikálni - a pszichológia sokáig élt ebben a tévhitben. Az álmokat megmosolyogni kell, és minél félelmetesebbek - annál jobban örülhetünk, hogy csak álmok. Persze krízis idején többet álmodunk, és álmaink tele lehetnek félelemmel és zavarodottsággal - ami csak azt bizonyítja, hogy az agy alvás közben is bizonyos tevékenységet végez; krízis esetén az agynak aktívabbnak kell lennie, mint egyébként, mert dolgoznia kell annak leküzdésében. Az írók, művészek, kutatók is rosszul alszanak az alkotás lázában és mindenfélét álmodnak, mert az agyat az alkotói munka közben nem lehet szünetre kapcsolni. Az álom tehát a szellemi tevékenységnek is a mércéje, ami nagyon gyümölcsöző lehet - ez az értelmezéstől függ"
Aha! Most már biztos vagyok benne, hogy...nem hiszem, hogy ezt valaha megfogom érteni. Lecsuktam a laptopot, és a fejemet az asztalra hajtottam.
Rendben. Gondoljuk át, biztos csak valami véletlen. Lehet, hogy az agyam így próbálja feldolgozni apu halálát és a sok fájdalmamat? Sóhajtottam egyet. Felálltam és az ágyammal szemben lévő polcra néztem, ahol volt egy képem apuval. Leűltem az ágyamra és csak néztem a képet. Megpróbáltam megint végig gondolni ezt az egészet, de olyan fáradt lettem hirtelen, hogy muszáj volt lefeküdnöm aludni.

A világos barna hajú fiú most velem szemben állt kitárt kezekkel a nap felé fordítva fejét. Felém nézett és leengedte a kezét, már tudtam Adam az. Bágyadtan rám mosolygott, majd egy vékony vércsík lett a szája szélén és egész testét elkezdték sebek borítani amikből rengeteg vér folyt. Mintha ő ezt nem vette volna észre, csak a szájánál törölte le a vért és meglepedten bámúlta kezét. Ismét rám nézett, tett felém egy lépést kinyújtott kézzel..megakart érinteni. Éreztem, hogy egyre jobban elfog a félelem, legszívesebben sikítanék vagy elfutnék, de a hangszálaim mintha megfagytak volna, mintha valami jeges kéz szorítaná, nem jött ki semmilyen hang a torkomon. A lábaim meg belegyökereztek a földbe, még csak hátrébb sem bírtam lépni, hogy Adam ne érjen hozzám. Viszont mielőtt megérinthetett volna összeesett. Éreztem, hogy arcomat könnyek égetik, sikerült megmozdítani a lábam és futásnak eredtem.
 -Miért nem ébredek fel? Ilyenkor már ébren szoktam lenni! Most mégis miért nem?- kiabáltam. Lihegve megálltam, félig lehajoltam és a kezemet a combomra támasztottam, mélyeket lélegeztem. Majd mikor már nem szúrt az oldalam kiegyenesedtem. Egy erdőben voltam, a vállam fölött hátra néztem, már nem láttam Adam testét. Vettem egy mély levegőt, mikor meghallottam valami morgás szerűt. A követező pillanatban valami leterít a földre és a jobb kezem a szájában amiből vér csorog. Felkiáltottam, próbáltam kimászni a lény szorítása közül, de túl nehéz volt. Az a valami leszállt rólam.
 -Ne gyere ide többet vagy megbánod, Alice!- suttogta összeszorított fogakkal. Nem tudtam megfigyelni, hogy, hogy néz ki mert a kezemen lévő harapással voltam elfoglalva amiből folyt a vér. Rátapasztottam a bal kezemet a sebre, a lény rám morgott majd ott hagyott. Nehezen felálltam, elindultam arra amerről jöttem, remélhetőleg. Nem sokáig jutottam, sok vért vesztettem és a lábaim felmondták a szolgálatot. Elájultam.

Nehezen kaptam levegőt és hányingerem volt mikor felébredtem. Kirohantam a fürdőbe, letérdeltem a wc-hez, de csak öklendeztem. Leültem, éreztem, hogy sajog a jobb karom. Ránéztem és láttam, hogy ott a harapás nyom. Nem sok kellett ahhoz, hogy felsikoltsak. Szaporábban vettem a levegőt. Gyorsan felálltam és kinyitottam a kis szekrényt a mosdó alatt, kivettem belőle a fáslit és bekötöttem a kezem. Szörnyen fájt a harapás. Össze voltam zavarodva, most van valami a szobámban ami megharapott-de akkor valószínűleg még most is ott van-? Elindultam vissza a szobámba. Megkerestem a villanyt és felkapcsoltam. A fény bántotta a szemem kellett néhány másodperc mire megszokta a szemem. Elfordultam a kapcsolótól, hogy szembe találkozhassak a lénnyel, de nem volt semmi a szobában. Megnyugodtam, rápillantottam az órámra. Negyed négy, rendben...visszaaludni úgysem tudok. Felkaptam magamra egy nadrágot és a Romones-es pulcsimat is magamra rángattam. Benyitottam anyu szobájába, nem volt még itthon, biztosan valami jó munkát kapott messze. Sóhajtottam beletörődve ebbe a ténybe. Leszaladtam a lépcsőn, felvettem a cipőm és kiültem az ajtónk előtti lépcsőre, ahol rögtön kigyulladt az érzékelős lámpa. Mélyeket lélegeztem a hajnali levegőből, majd halk motorzúgásra lettem figyelmes. Egy motor állt meg az egyik ház előtt - talán Suzuki- két ember ült a motoron, az egyik leszállt és nevetgélve beszaladt a házba. A srác, - gondolom hogy fiú- beindította a motort és hozzám robogott vele.